Igehirdetési alapige: Lk 24,13-35
Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és
beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek
és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat
azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt. Ő pedig így
szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan
megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki:
Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben
a napokban? Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a
názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt
Isten és az egész nép előtt; és hogyan adták át főpapjaink és főembereink
halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy
ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora
hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek, és
azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő
él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy
találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták. Akkor ő így
szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek,
amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak,
és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta
nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így
értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább
akarna menni. De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap
is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz
telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor
megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak
egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor
feltárta előttünk az Írásokat? Még abban az órában útra keltek, és visszatértek
Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők
elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is
elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér
megtöréséről.
Oltár előtt felolvasott ige:
2Móz 33,12-16