Igehirdetési alapige: Mk 9,14-29
Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot
láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták
Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. Ő
pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? A sokaságból így felelt neki
valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és ahol
hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a
tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. Jézus így válaszolt nekik: Ó,
hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?
Hozzátok őt elém! Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal
megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. Jézus
megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta:
Gyermekkora óta. Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha
valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! Jézus pedig ezt mondta
neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. A fiú apja azonnal
felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! Amikor látta Jézus, hogy
összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma
és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! Az
pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett,
mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. Jézus azonban kezét
megragadva felemelte, és az felkelt. Amikor azután Jézus bement egy házba, a
tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ő pedig
ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.
Oltár előtt felolvasott ige:
Ef 6,10-17
