2 Krón 1, 7-12.
Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt
mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte Istennek: Te
nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá. Most
pedig, Uram, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te
tettél engem e nép királyává, akik oly sokan vannak, mint a föld pora. Adj
azért nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit
intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Isten ezt felelte
Salamonnak: Mivel ez a szíved vágya, és nem gazdagságot, vagyont vagy
dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet, hanem
bölcsességet és értelmet, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává
tettelek, ezért megadom neked a bölcsességet és az értelmet, sőt olyan
gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt és
nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad.
Oltár előtt felolvasott ige:
Lk 16. 1-12.
