Igehirdetési alapige: 4Móz 11,17.24–29
Ezért Mózes ezt mondta
az ÚRnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal
hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant
ez az egész nép, vagy én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi
a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet te ígértél oda esküvel
atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így
siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! Nem tudom egyedül vinni ezt
az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj
meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat! Azután
ezt mondta Mózesnek az ÚR: Gyűjts össze nekem hetven férfit Izráel vénei közül,
akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés
sátrához, és ott álljanak melléd. Akkor leszállok, és beszélek ott veled.
Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy
veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül. Mózes kiment,
és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép
vénei közül, és a sátor köré állította őket. Az ÚR pedig leszállt felhőben, és
beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesen nyugodott, és
kiárasztotta a hetven vénre. Amikor a lélek leszállt rájuk, akkor prófétáltak,
de máskor nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a
másiknak Médád volt a neve. Rájuk is kiáradt a lélek, mert ők is az összeírtak
között voltak, bár nem mentek ki a sátorhoz. Ők a táborban kezdtek prófétálni.
Egy szolga elfutott, és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a
táborban. Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes
szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! De Mózes így
felelt neki: Engem akarsz féltékenyen védeni? Bárcsak az ÚR egész népe próféta
volna, és rájuk is kiárasztaná lelkét az ÚR!
Oltár előtt felolvasott ige:
Jn 14,23-31